Ha az élet dolgaiban biztonságosan szeretnénk eligazodni, önbizalmunkat  fokozza, ha véleményünk van a minket körülvevő dolgokról. Ám a világ rohanása, a történések gyors sorolása akadályoz. Nincs idő átgondolni az információt, és véleményt alkotni róla. Ilyenkor elővesszük a korábbi életszakaszainkban olyan jó szolgálatot tett automatizmust. Habitusunknak megfelelően jónak, vagy rossznak minősítjük a hírt, sokszor szinte függetlenül annak igazi lényegétől.

      Ha azt halljuk, hogy "az üveghegyen túli országban kitört a lázadás", egyeseknek felkelti a figyelmét maga a hír, de ők vannak legkevesebben. A többségnek az "üveg", a "hegy", a "lázadás" vagy a "kitörés" ragadja meg a fantáziáját. És eszerint kategorizál. Így születnek a félreértések, félremagyarázások, laza esetben a pletykák, komolyabb esetben pedig az előítéletek. Néha a pozitív, de legtöbbször a negatív előítéletek.

      Miért vagyunk olyan nagyon vevők az előítéletekre? Mert azonnali véleményalkotási megoldást kínálnak. Nem kell gondolkodni, máris mindent tudunk X-ről, Y-ról, Z-ről.

      Miért veszélyes ez?

      Mert egyre inkább elsikkad a lényeg, egyre felszínesebbek vagyunk, s ha nem is vesszük azonnal észre, egyre kevesebbet tudunk. Viszont egyre több lesz az előítéletünk. Néha már az egész életünk előítéletek halmaza.

      Az előítéletek pedig kiszorítják gondolatvilágunkból a kreativitást, az önálló építő gondolatokat, a valódi elmélyülést, az alkotás vágyát, a valódi örömöt, a szépség felfogásának képességét. Kilépünk valódi világunkból és elkezdjük egy másik ember életét élni . S eltemetjük saját magunkat.

Valódi fel nem ismert vágyainkkal, képességeinkkel,  tehetségünkkel.

      Ezer emberből egynél talán, ha a született tehetség a jó körülményekkel párosulva, értéket hoz létre. Ám ehhez kell az az ezer ember.  S ha automatizmusunk, és ezzel kapcsolatos tevékenységünk miatt annyian "kigyomlálódunk" az ezerből, bizony nem ezer, hanem 2-3-4 ezer kell majd, hogy statisztikailag egyetlen komoly érték felszínre kerüljön.

      Ilyen gazdagok vagyunk? Merő kényelemből, kiirtjuk a társadalmat továbbvivő, a fejlődést elősegítő értéket?

      Már most sem értjük a gépeinket, csak használjuk.  Beláthatatlan a felelőtlenség következménye........

      Pokolba az előítéletekkel!!!! Merjük kimondani, hogy "nem tudom", "nincs véleményem".

      Vagy vegyük elő a szürkeállományunkat, álljunk meg egy pillanatra és gondoljuk át a a hírek lényegét. Okos fejjel, tárgyilagosan. Hátha eszünkbe jut róla valami...........